Őrületes a csigaház belső sodrása. Ahogy felpörög, ahogy pörögsz vele befelé. Távolodsz a külvilágtól, de mégis a csigaház a messzeségből, a megszólíthatatlanból, a mozdíthatatlanból húzza befelé a szálakat és sodorja egymáshoz a kintit és a bentit.
Júniusban folyton esett az eső, a kertben megnőtt a gaz, és a derékig érő gyomok alatt egy új macska kurrogott. Zengett, vibrált, lüktetett, visszhangzott tőle tőle az egész kert.
Egér az pont nincsen. De valamelyik este a konyhában a mosogató fölötti neon fényében az evőeszköztartó bádog fölött átcikázott valami szürke, és némi zajjal átbukott az elmosogathatatlan mélységű henger peremén
A négy mozdíthatatlan zöldségesláda egyikébe váratlanul beletúrtam, előhúztam belőle egy natúr fa képkeretet, és abba kecsesen beleereszkedett Zöld Tara úrnő.
Mielőtt rámzárult a boszorkánykör, meg akartam állítani magam körül a világot, mert valamit nem tudtam elkezdeni vagy befejezni, vagy nem tudtam rácsatlakozni, csak kapálózni, üresben járni egyre, mint egy idióta.