Jaj, Olvasó, sírjunk egymás vállán sanyarú sorsunkon. Sajnáljuk magunkat és egymást keresztbe-kasul. Vagy tudod mit? Te inkább röhögjél rajtam nyugodtan. Hiszen én hivatalosan is paprikajancsi vagyok, te meg komoly, felelősségteljes, normális ember, aki igazán megérdemel némi önfeledt kacagást ennyi nehéz és reménytelen év után, egy igen fura és váratlan intermezzo közepén.
Igen, így jártam. Tíz éve itt csücsülök a karanténomban. Azóta, hogy kihúztam a mátrixból a dugóimat. De rögtön a dugóhúzás után történt még valami, ami miatt a boszorkánykör rám zárulhatott.
Volt egy este, nyár vége, a fák, a füvek, a háztetők tele az éjszaka láthatatlan szárnyas lényeivel. Ilyen estéken bármi megtörténhet!
A világvégi panzióban, ahová alkalmi munkára dolgozni küldtek, bambultam a szobám közepén, amíg egy szárnyas lény – az őrangyalom nyilván – meg nem állt fölöttem a levegőben, és a maga elképesztő frekvenciáján el nem sikoltozta, hogy vegyek azonnal fürdőruhát, és indíts lefelé a medencéhez, ahol valaki vár.
A medencénél, még inkább a medencében egyetlen pillantástól, egyetlen mondattól összedőlt az egész addigi életem. Mert aki várt, az úgy tudott nézni, és olyanokat tudott mondani, hogy attól birodalmak és féléletek hulltak a porba, vagy, mint most, az úszómedencébe. Az életem szúette operadíszletei a nézőtérrel együtt merültek a víz alá.
Ázottan, mezítláb, csupaszon futottam vissza a panzióba. De nem csak csupasz lettem azon az éjszakán, mint egy csecsemő, hanem olyan is, mint egy alvó ügynök, aki adott jelre majd felébred, és ki tudja mi tesz!
Tíz éve történt mindez, és azóta, aki csak ismert, már rég elfelejtett, minden munkahelyem megszűnt, és a helyét sóval hintették be, minden kocsmát, ahova jártam, feljelentettek, bezártak, a férfiak, akik szerettek, mind meghaltak, vagy boldogok lettek mással, de én azért szép csöndben tettem-vettem, szöszmötöltem a láthatatlanság éveiben. Már éppen be akartam neked mutatni az utolsó évek alatt szerzett boszorkánytudományomat, és akkor erre, puff, téged is bevágnak a karanténba, és téged is kihúznak a konnektorból. Hát milyen kutyavilág ez?! Az egész mindenség egy nagy karantén lett!
Pont mikor már be akartam fejezni ezt az egész bujkálós marhaságot.
Jó, én tudtam, hogy valami történni fog, ha ennyi sok év után elbontom a több emelet magas, roppant kuplerájt a világindító- világmegállító borzalmatos kredencemen, de azt hittem, a következmény majd valami szolídabb esemény lesz.
Olyasmi, hogy te talán észre sem veszed. De abban egészen biztos voltam, hogy az én karanténom most lebomlik. Meg abban is, hogy te sohase kerülsz oda, ahova én, a boszorkánykör kellős közepére. Mert valahogy másokkal sose az szokott történni, ami velem. Eddig legalábbis.
Oly mértékben másra számítottam, hogy némi előzetes tájékozódás után több környékbeli iskolába pályázatot adtam be. Úgy gondoltam, napközis tanár leszek, és akkor a szabadidőmben boszorkánykodhatok kedvemre.
Erre nem bezárták előlem az összes iskolát! A gyerekeket meg jól hazazavarták, mintha nem tudom, én lennék a Lochness-i szörny, vagy egy még galádabb pokolfajzat, aki legalábbis gyerekeket ebédel. Mint a vasorrú bába! Aki kemencésen szereti a gyereksültet.
Volt azért baljós előjel, ha most visszagondolok. A fürdőszobaajtó mögötti félreeső konyhaszegletben megtaláltam a huszonharmadik egeret. Pozsonyi kifliszerűen elnyújtózva, féloldalasan hevert. Zörgősre, feketésre volt már száradva. A prémjéből egy jó darabot kiszakított a ragasztós csapda, de azt még túlélte, és a későbbiekben jól bezabált az incsi-fincsi mérgecskéből is, csak utána múlt ki.
Aznap, amikor ezt a hullát is megtaláltam, elkezdődtek országosan a rendkívüli bejelentések.
Alig fél nappal azután, hogy késő este a napközis nevelőtanári pályázatok sikere érdekében a nevezetes és borzalmatos sárga kredencről ünnepélyesen elindítottam újra a világom kerekét.
Ami azt illeti, történt ott más is az utóbbi időben. Mármint a nagyszobában.
Arról még nem beszéltem neked, kedves Olvasó, hogy miután hosszú esztendőkre bent rekedtem a boszorkánykörömben, úgy alakult, hogy elkezdtem meséket mondani. Volt mesterem is, még a szabadlábon rohangálós korszakomban ismertem meg, Emma néni, egy igazi falusi mesemondó, Karcsáról való, ahol minden éjjel 12 tündér táncolt a tó vizén. De hiába is tanultam ki a mesemondó mesterséget, annyira féltem a mindenkinél okosabb szakértőktől, hogy nem mertem mesélni nyilvánosan jó sokáig.
Az elzártság éveiben mindenfélét megforgattam az agyamban, miért vagyok én ide bezárva, elcsomagolva, sárkánnyal őriztetve, mint egy túlkoros királykisasszony, vagy mint egy kincsesláda. Mit mulasztottam el? Miért vagyok büntiben? Talán csak nem amiatt, hogy még a mesterem halála után sem kezdem el a mesélést?
- Hát jól van, na, akárki akármit mond, tudóskodik, okoskodik, bölcsködik, csak elkezdem most már ezt gondoltam, és nekiláttam, hogya nagyszobában összehordjak egy meseoltárt. Legyen, ami táplálja a mesét.
Akkora nagy kupleráj, összevisszaság volt akkor még az egész házban. Minden holmi dobozokban, vagy szanaszét, egyedül csak a nagyszoba jobb hátsó sarkában a régi szerelmi oltár helye volt rendesen lepakolva, letörülgetve, füstölővel is megtisztítva, kifényesítve. Odaraktam hát a meseoltárra szánt holmit, amíg megkerül az igazi helye a szobában.
Nem keresgéltem az oltárra való tárgyakat, hagytam, hogy jöjjenek maguktól. Az első, pici gyerekkori macim kéretőzött oda nyomban, utána egy Vízöntő szobrocska elefántcsontszínű kerámiából, de nem ám a mítoszi Ganümédész, az istenek pohárnoka, hanem egy csupasz mellű pásztorlányféle. A nyomukban egy gipsz erdei tündérlány és egy harmonikázó angyalfiú. Egy lapos, kúp alakú orgonit labradoritokkal. Egy tengeri kagyló héja, olyanféle, amilyenből Vénusz istennő született. Egy kis szomorú szemű fehér tigriske, egy madársíp cserépből, egy kék tollú cinege porcelánszobra, egy lánybúcsús rózsakoszorú, egy bagolymaszk, meg a kicsi holdarcú csontbagoly, amilyet Bali szigetén hordanak hivatalból a bábák. Gyújtottam mécsest, gyertyát, füstölőt, hadd éljen az a meseoltár, hadd teremjen mesét.
Csak pár hét múlt el, és már látszott, hogy a mese máshová óhajtja magának az ünneplőhelyet.
Megkérdeztem a barátaimat, jóismerőseimet, hogy szerintük hova tegyem most már ezt a meseoltárt, ha elkívánkozik a szobasarokból. Mindenki azt felelte, tedd a hírnév területére, hogy sok emberhez eljusson a mese.
Hát jól van. Egy szép, kézzel szövött, pirossal hímzett búzászsákkal leterítettem egy asztalt a szoba hátsó harmadánál. Nyomban odakérdezkedett a bejárat mellől egy baglyos tükör. Követte a mesterem, Emma néni bekeretezett képe. Utána ment a pálosoknál őrzött Magyarok Nagyasszonya festmény másolata türkizkék-arany fakeretben. Másnap délelőtt a postás hozott egy festményt, amelyről festőművész azt mondta, hogy galaktikus kapu. Márpedig a régiek úgy mondták, hogy a csillagokból kapják a mesét. Hát akkor nálam is lenni kell átjárónak, ahol a csillagokból megjön a mese.
De nem sokáig maradt meg a hírnév területén a meseoltár. Emma néni képe néhány nap múlva a segítőkhöz vándorolt, a csillagkapu is útrakelt, követte őt a brummogós, gombszemű játékmackó, a Vízöntő pásztorlány, a búbánatos fehér tigriske, meg a türkizkék sárkányom, akiről még túl sok szó nem is esett.
A hírnév helyén csak a baglyos tükör maradt meg. Abban fésülködök, abban festem magam, azon nézek ki úgy, mint más az ablakán. Csakhogy én ezen az ablakon át ellátok ám bárhová, ahová csak akarok.
Na, de megkérdeztem aztán megint a barátaimat, mit gondolnak, mindezek után hová vándorolt a szobában a meseoltár meg az az egynéhány mesebeli állat, tündérestül-angyalostul-pásztorlánykástul. De senki sem találta el. Neked aztért megmondom. A siker-gazdagság és a család-egészség határán állapodtak meg mindnyájan egy másik fal melletti asztalka tetején.
Gondolkozz el ezen egy cseppet, olvasó. Mert én már erősen elgondolkoztam, készen is lettem azzal, hogy ha már ez így van, hogy a mese ott van, ahol a család meg az egészség, meg ahol a bőség és a tetszés, akkor én összekapom magam, és mondok neked egynéhány mesét hamarosan.
Előző részek:
4. vitorlás
https://a-boszorkanykor-szakszeru-elbontasa.prae.hu/10147-a-boszorkanykor-szakszeru-elbontasa/
3. horror kislány
https://performance-dock.prae.hu/blog.php?seo=10049-horror-kislany-a-boszorkanykor-szakszeru-elbontasa-3%2F&fbclid=IwAR2YjvcxoLzqi5BtQ1VUokSvG44kYfVIVGSO-u9f0fcrTZsl_uUfmldmd8M
2.egerek
https://performance-dock.prae.hu/blog.php?seo=10007-egerek-a-boszorkanykor-szakszeru-elbontasa-2%2F&fbclid=IwAR1fuOB9SHAlCtOclsOhnCZBlCHawsSvK9ucuhVra8HCMRS8MtLO5PiWHKs
1.Intro
https://performance-dock.prae.hu/9995-a-boszorkanykor-szakszeru-elbontasa-1/?fbclid=IwAR3zOEK6eFXiRVI3ze3SgmmR9DsBsk_kRx4Zno-6kwMzPHIA5QZNz3BTsLM